Násztudósítók
Nagy Veronika
magyar, angol
Bölcsész vagyok. Írtam és olvastam mindig, sokat és sokfélét. Görög drámák, József Attila, García Márquez, mesék – néhány a kedvencek közül. Első nagy szenvedélyem a színház. Nézni, csinálni, tanulni róla. Feloldódni a közös figyelemben, felhőtlenül nevetni a sötétben, vagy a könnyemet nyelni csöndben. Nem csak tudni, hanem a zsigereimben érezni, hogy embernek lenni micsoda lehetőség. Pedagógus vagyok, élményterápiás szakember, coach. Olyankor másokra figyelek. Van, hogy egy emberre, van, hogy húszra, van, hogy kétszázra. Gyerekekre és felnőttekre is. Sokat hallgatok, olykor kérdezek, énekelek, mondókázom, máskor programot tervezek, eseményt szervezek, tréninget vezetek. Édesanya vagyok. Egész nap játszunk, bújunk, figyelünk. Egymásra és a világra. A szellőre, ahogy a bőrünket simítja, a sült hús illatára, ahogy az ablakon kiszáll, a jazz-zenére, amit apa választ, hogy együtt hallgassuk. Feleség vagyok. Gyűrűinkben Weöres Sándor-idézet: „mint tükröd vagyok legjobb barátod.” A rózsaszín ködtől távol, egymáshoz és magunkhoz egyre közelebb.
Szertartásvezető vagyok. Írás is, színház is, de legfőképp figyelem. Arra, hogy vajon kik lesztek ti életetek fontos napján. És hogy kik lesznek ott veletek. Hogy milyenek vagytok ti együtt, családként, közösségként. Hogy hogyan meséltek magatokról. Ha jól figyelek, mindebből egyszer csak megszületik a ti történetetek.
