Bemutatkoznak a YSC szertartásvezetői: Ismerjétek meg Zsuzsit

„Számomra a házasság értéke ebben rejlik: hogy két ember nem birtokolja, hanem emeli egymást.”

A szertartásvezetés mellett mely területen dolgozol? Mit szeretsz abban, amit csinálsz?

A tanítás számomra hivatás. Tanár vagyok – ez az a szerep, ami leginkább meghatároz.
Fiatalokkal dolgozom, 11–18 éves korosztállyal, és nap mint nap megtapasztalom, mennyi kíváncsiság, érzékenység és nyitottság van bennük. A legszebb pillanatok azok, amikor egy gondolat, egy beszélgetés vagy egy felismerés elindít valamit bennük – amikor látom, hogy megértettek valamit önmagukról, a világról vagy egymásról. A szertartásvezetés más formában, de ugyanebből a forrásból táplálkozik.
 Ott is az a célom, hogy valódi figyelemmel legyek jelen, és segítsek kimondani, megélni valami fontosat.
 Mindkét hivatásban az ember áll a középpontban – a története, az érzései és a kapcsolódásai. 
Ez az, amiért mindkettőt szívvel-lélekkel csinálom.

Melyik szertartáselem a kedvenced és miért?

Azt szeretem legjobban, amikor a pár körül ott a család, a barátok, és az egész szertartás alatt érezni, ahogy ez az energia körbeöleli őket. A szeretet ilyenkor szinte tapintható. Ezek a pillanatok azok, amik miatt újra és újra hálát érzek, hogy ott lehetek. Ha pedig mégis egy „szertartáselemhez” kellene kötni, akkor talán az emberek reakcióit mondanám. Amikor a szülők meghatódnak, a barátok elmosolyodnak, vagy amikor egy váratlanul elhangzó mondat egyszerre nevetést és könnyeket csal elő. 
Ez számomra mindig varázslatos: látni, hogy a kimondott szavak valóban megérintenek valakit. A szertartás ettől válik élővé, ettől lesz igazán közös élmény mindenkinek.

Szerinted mitől különleges a YSC, mint szertartástervezési módszer?

A YSC a párok számára biztonságot, figyelmet és valódi törődést jelent. Minden szertartás mögött ott van a közös értékrendünk: az, hogy minden történet egyedi, és ennek megfelelően fontos, hogy a maga méltó módján legyen elmesélve. A párok érezhetik, hogy nincsenek sablonok, nincs „egyforma forgatókönyv” – minden pillanat róluk szól. És bár a folyamatot mindig egy szertartásvezető kíséri végig, mögötte ott a YSC szemlélete, tudása és támogatása. Szerintem ez az, ami igazán különlegessé teszi a YSC-t: hogy minden szertartásban benne van az a közös szakmai és emberi alap, amitől a párok története igazán élővé és emlékezetessé válik.

Neked mit ad a YSC, mint szertartásvezetői csapat?

A YSC számomra egy szakmai közösség – egy inspiráló csapat, ahol valódi figyelem és elfogadás van. Olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akik hasonló értékeket képviselnek, mégis mindannyian más nézőpontot hozunk. Ez a sokszínűség rengeteget ad: inspirál, tanít, és folyamatosan formál. Szakmailag nap mint nap tanulok a többiektől, emberileg pedig újra meg újra megerősödöm abban, hogy amit csinálunk, annak valóban van értelme. Jó érzés tudni, hogy van mögöttem egy csapat, akikkel együtt gondolkodhatunk, fejlődhetünk, és akik őszintén örülnek egymás sikerének. Jó dolog egy olyan közösséghez tartozni, ahol mindannyian a történetekben és az emberekben hiszünk.

Házas vagy? Számodra miben rejlik a házasság értéke?

A férjem a legjobb dolog, ami történt velem felnőtt életemben. Olyan, mintha mindig is ismertem volna – az első találkozás óta ezt érzem. Hozzá hazajönni a legmegnyugtatóbb dolog a világon.
A kapcsolatunkban a tűz, a stabilitás, a könnyedség és a ringató boldogság különleges egyensúlyban van. Nálunk alap az egymás iránti tisztelet és a humor. Szeretem benne, hogy amit mond, az mindig úgy is van, és hogy engem úgy emel, hogy közben sosem kell félnem az eséstől.
Óv, véd, de ha kell, kilök a fényre. Tudja, mire van szükségem, lát engem. Számomra a házasság értéke ebben rejlik: hogy két ember nem birtokolja, hanem emeli egymást.
 Biztonságot ad, de teret is – és minden nap, amikor ránézek, hálát érzek, hogy ő az otthonom.

Melyik személyes tárgyad árul el rólad a legtöbbet és miért?

Be kell valljam, bajban voltam ezzel a kérdéssel, mert én kevésbé kötődöm tárgyakhoz. Az emberekhez annál inkább. A családom, a kapcsolataim, a hozzájuk fűződő emlékeim, azok, amik igazán meghatároznak. Sokáig gondolkodtam, miről beszélhetnék, ami ezt kifejezi, míg egyszer csak ránéztem a kezemre, és elmosolyodtam. A jegygyűrűm.
Ez nemcsak a férjemhez fűződő erős és mély köteléket jelképezi, hanem a családomét is. Édesanyám megosztotta a testvérem és köztem a régi családi tört arany ékszereket, és mindketten ebből készíttettük a jegygyűrűnket. Így ebben a tárgyban ott van a múlt és a jelen, a szeretteim története és most már a miénk is. Számomra ez a gyűrű a folytonosság és az összetartozás jelképe – így viszem magammal mindannyiuk időtlen szeretetét, bárhová is megyek.

Mi lennél, ha étel lennél?

Azt hiszem, egy jó húsleves lennék – és egy kicsit sajttál is.
A húsleves azért, mert melengeti a lelket, gyógyítja a beteget, és a családi asztal közepén mindig ott a helye. Benne van minden, amitől az ember jól érzi magát: figyelem, törődés, otthonosság. Táplál, de mégis könnyed. A sajttál pedig… talán azért, mert változatos, karakteres és egy kicsit különc. Sokféle íz, mégis harmónia. Valahogy a kettő együtt vagyok én.

Szerinted mi az élet értelme?

Az apró örömök számomra azok a pillanatok, amikor megáll az idő egy kicsit.
 Egy finom reggeli kávé illata.
 Egy beszélgetés, ami megnevettet.
 A napfény, ahogy átszűrődik a fák között.
 A családom, velük együtt lenni, vagy hallani a saját unokaöcsém és húgom nevetését.
Egy séta a férjemmel, vagy csak csendben nézni a vizet a Balaton partján. Ezek a kis, hétköznapi csodák emlékeztetnek arra, hogy az élet nem a nagy pillanatoktól lesz teljes, hanem attól, hogy észrevesszük, mennyi szépség van körülöttünk – nap mint nap.

A fotókért köszönet Gerencsér Grétának.

Kérj ajánlatot Zsuzsitól!