Történetmesélés az esküvői szertartáson
Mi abban hiszünk, hogy a jól megírt és elmesélt történetek a lehetőségek végtelenjét tárják föl előttünk: új perspektívát, új távlatokat nyitnak, ezáltal újrateremtik a valóságunkat. Az esküvői történetmesélés pedig éppen erről szól: a lehetőségekről, melyek esküvői szertartásotokon előttetek állnak. Ezért szerelmetek története Prémium és Deluxe csomagunkban is kiemelt helyen szerepel.
Hogyan születik meg a történetetek?
Szertartásotokra készülve először csak kérdezünk: a megismerkedésetekről, kapcsolatotok meghatározó élményeiről, az eljegyzésről, a közös terveitekről, vágyaitokról. Figyelünk az eseményekre, az érzésekre és a fordulópontokra, melyek egymás felé vezettek titeket. Ezután írunk. Pátosz és klisék nélkül, melegséggel, természetesen és őszintén. Rólatok, nektek, úgy, hogy az számotokra is különleges legyen, ahogyan még sosem gondoltatok magatokra. És amikor elérkezik esküvőtök napja, a történetmesélés közösségformáló erejét használjuk, hogy a ti történeteteket hallva minden vendég megszólítva érezhesse magát a szertartáson, és valóban részévé váljon az élménynek.
Történeteink a párok szerint...
“Nekem az egészben a kedvencem az volt, amikor mondtad, hogy számomra kicsit későn kérte meg a kezem. ;) Meg a sztoriösszeállítás, hogy az egész a mi történetünk volt, és rólunk szólt, és a vendégek is végighallgathatták, mert nem mindenki ismerte például a megismerkedésünket, vagy akár más részletet.” - Kriszti és Viktor
“A meglepi részek olyan szépen illeszkedtek az egészbe. Hálásan köszönjük! A barátaink azt mondták, hogy még sosem voltak ilyen szép szertartáson, volt fonala, íve, kerete az egésznek, végigbőgték.” - Reni és Misó
Fotó: Wendl Photography, Jágity Fanni, All that makes you happy
Ízelítő szertartásainkból
Részlet Mariann és Szabi történetéből Andreától
Egy páva találkozik egy kanárival… Kezdődhetne így egy vicc vagy egy tanmese is. Esetünkben viszont ez lesz a ‘Mindennapi maceráink Toszkánában’ című történet első mondatának magja.
Két klasszik hedonista, két oroszlán. Két különlegesen ritka madár, egy Bakácska nevű kanári és egy Tengelita nevű páva találkozik egy hajón. Elsőre nem igen találnak sok közös pontot, nem is dalolnak egyből együtt. Egymástól távoli az élőhelyük, életmódjuk és méretük is meglehetősen különböző.
De kis idő múltán mégiscsak szóba elegyednek egymással. És egyre sűrűbben beszélgetnek és gabalyodnak össze. A kanári hamar rájön, hogy aki őt elviseli, na abból nincs még egy a földön. Hát még ha egy ilyen pávakakasokat megszégyenítően díszes tollú, független pávatojóról van szó, aki egy jó mozi után a parkolóban lejtett táncával elbűvöli őt. Ahhoz sem fér kétség, hogy ez a páva bizony minden kanárinál felejthetetlenebbül énekel.
A páva megtanul lazítani, lenyugodni, mert a kanári olyan szinten rá tud hangolódni, hogy érzi minden rezdülését és a lélegzetvételéből tudja, hogy mire van szüksége. A világ összes pávatoll legyezőjénél lehengerlőbb, hogy mekkora segítőkészség lakozik egy ilyen sárga madárban. A kanári oldalán megengedheti magának, hogy megélje és megvalósítsa a szakmai álmait…már amilyen szakmai álmai egy pávának lehetnek ugye. Cserébe a kanári gasztro szinten is edukálódik és már nem csak a hús létezik a menün…igen ez is furcsa egy kanáritól, pedig bizony mondom, így volt. [...]
Részlet Anita és Wei történetéből Adrienntől
Sokan hisznek és sokan nem hisznek az újévi fogadalmakban. Vannak, akik imádják, mások gyűlölik a szilvesztert. Mégis mindannyian tudjuk, hogy van valami varázslatos abban, amikor éjfélkor visszaszámolunk, és egy rövid ideig mindenki az időre figyel és ünnepel. Anita és Wei kapcsolata ezen a különleges napon érkezett fordulóponthoz. Egyiküknek csak az tűnt fel, hogy milyen fesztelenül tud beszélgetni a másikkal, mintha mindig is ismerte volna; másikukban pedig egyenesen megszületett egy haditerv gondolata miközben a tűzijátékot nem közvetlenül, hanem inkább az ő szemében tükröződve nézte. Talán több is volt ez, mint egy újévi fogadalom. A terv sikeresnek bizonyult, lassan de biztosan egymásba szerettek.
Mondhatnánk jókor voltak jó helyen, és az életük korábbi eseményei is értelmet nyertek. Az az Anita és az a Wei voltak azok, akik képesek voltak felismerni a másikban rejlő értékeket és az ehhez kapcsolódó boldogság lehetőségét. Még akkor is, ha Wei első mondata az épp megfázásból lábadozó Anitának a szilveszteri bulira érkezve az volt, hogy “Szia, de rosszul nézel ki!” [...]
